Az új irányelvek kidolgozásában is szerepet vállalna a Magyar Orvosi Kamara Intenzív Terápiás és Aneszteziológiai Munkacsoportja, amelynek vezetőjével, Lovas Andrással a kórházi fertőzésekről is beszélgettünk.

Az alábbiakban összefoglalt tanulmány szerzői a pitvarfibrillációban stroke-prevenció céljából alkalmazott alvadásgátló szerek hatásossága és biztonságossága szempontjából alapvető jelentőségű terápiás perzisztenciát elemezték. Az adatok azt jelzik, hogy az apixaban a non-perzisztencia kisebb kockázatával társult, mint a dabigatran, a rivaroxaban vagy a warfarin.

A szemle alapjául szolgáló populáció alapú kohorsz vizsgálatban a VTE miatt antikoaguláns kezelést újonnan kapó betegek körében az apixaban terápia mellett alacsonyabbnak mutatkozott mind a VTE ismétlődésének, mind a vérzések kialakulásának aránya a rivaroxabannal összevetve.

A vénás thromoembolia kezelésének fontos része az orális alvadásgátló kezelés. Amennyiben a háttérben nem tranziens kockázati tényező áll és vérzés szempontjából a beteget kis kockázatúnak tartják, megfontolandó a 6 hónapon túli antikoaguláns terápia. A kimenetelek szempontjából alapvetően fontos a betegek perzisztenciája. Jelen tanulmány szerzői azt találták, hogy az apixabannal kezelt betegek csoportjában 12 hónap elteltével nagyobb volt a gyógyszerszedés mellett következetesen kitartó betegek aránya, mint warfarinkezelés kapcsán.

Pitvarfibrilláció és rosszindulatú daganatos betegség egyidejű fennállásakor különös körültekintést igényel az alvadásgátló szer megválasztása. Az ARISTOPHANES vizsgálat adatainak alcsoportelemzése szerint az e klinikai szituációban alkalmazott apixabankezelés csökkentette a stroke és szisztémás embolizáció, valamint a jelentős vérzések kockázatát a warfarinhoz képest, míg dabigatran és rivaroxaban alkalmazása esetén a warfarinéhoz hasonló kimeneteleket sikerült elérni. Apixaban szedése kapcsán kisebb arányban fordult elő stroke és szisztémás embolizáció, mint a dabigatrannal kezeltek között, a jelentős vérzések előfordulása tekintetében pedig az apixaban jobban teljesített, mint a rivaroxaban.

A gyermekkori stroke, bár ritka betegség, napjainkban is egyike azon gyermekneurológiai sürgősségi állapotoknak, amelyet a focalis neurológiai deficit tünetekkel akutan vizsgálatra kerülő gyermekek 10–25%-ánál diagnosztizálnak.

A magasvérnyomás-betegség a leggyakrabban előforduló szív-ér rendszeri megbetegedés. A Magyar Hypertonia Társaság Regisztere alapján a hipertóniában szenvedő betegek száma meghaladja hazánkban a 3,3 milliót, ami a teljes lakosságban 34%-os prevalenciát jelent. A prevalencia progresszíven nő az életkorral, így a 60 évesnél idősebbekben >60%. Nőknél a halálozás 55%-a, férfiaknál 44%-a a keringési rendszer betegségeivel függ össze. A hipertónia megfelelő kezelésével a kardiovaszkuláris mortalitás 21%-kal, a stroke-é 45%-kal, a miokardiális infarktusé 24%-kal, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció 34%-kal csökkenthető.

Ismert tény, hogy a fejlett országokban, így Magyarországon is a rosszindulatú daganatos betegségeket megelőzve a cardiovascularis halálok a leggyakoribb. Közös patológiás hátterét legnagyobb előfordulással a magas vérnyomás adja, amely hazánkban is a felnőtt populáció több mint egyharmadát érinti.

A krónikus vesebetegség (CKD) jelentős népegészségügyi problémát okozó népbetegség, amely növeli a szív- és érrendszeri, valamint az egyéb okok miatti morbiditást, mortalitást.